Hol vót, hol nem vót, vót a világon egy gazda. Olyan rettenetes hírében állott. Káromkodott, veszekedett, tört-zúzott, a kocsmába járt és történetesen egyszer annyi sokat ivott, hogy meghalt. Mikor meghalt, eltemették. Vége vót a temetésnek, de a feleségének és a gyermekeinek azután sem vót tőle nyugta, mert hazajáró lélek vót. Minden éjjel éjfélkor hazajött és tört-zúzott, verte az ablakot. Az edényeket földhözvágta. Mindig jött és rettegésben tartotta az egész családot. Hiába mentek a paphoz, hogy jöjjön, szentelje fel a házat, csak járt tovább haza. Nem használt semmi. Hát így telt-múlt az idő, már olyan soványak vótak ettől az éjszakai kisértetjárástúl, hogy az borzasztó.
Read More